U12 - II. forduló - Nem sok minden jött össze, de nincs messze az „A” csoport.



Az U12-es bajnokság második fordulóján ismét Nyíregyházán vendégeskedtünk, ezúttal a NYKK Eötvös csapatának otthonában.



Felkészülésünket sok tényező nehezítette, hisz a mérkőzés előtti héten az őszi szünet alatt nem tudtunk rendesen edzeni, valamint a fordulót megelőző napokban is több betegséggel, sérüléssel kellett megküzdenünk. Akadt aki egyáltalán nem, többen pedig félig-meddig betegen vállalták a szombati szereplést, így nem a legjobb formában lévő csapatunkkal tudtunk elutazni. Csapatunk egyik vezére Balázs, a biztos pont Csani, és az egyre jobb formában lévő Bálint sem tudták vállalni ezt a fordulót, de Enci is a forduló reggelén „féllábbal” jelentkezett mégis játékra. 

A nem teljesen ideális körülmények ellenére, szerettünk volna legalább egy mérkőzést megnyerni, hogy a „B” csoportban maradhassunk, de titkon azért motoszkált bennünk, hogy megcsíphetjük az „A” csoport tagságot is.


NYKK Eötvös – BKG Ebes

61-39

Legjobb dobóink: Nagy Emil Nándor: 14, Szombati Kristóf 8, Szabó Zsigmond 4 

Első mérkőzésünket a vendéglátó nyíregyházi csapat ellen vívtuk, a megszokotthoz képest kissé „felforgatott” ötösökkel. Sajnos rémálomszerűen kezdtünk… hiába vezettünk tetszetős támadásokat, rengeteget hibáztunk a befejezéseknél, ezt ellenfelünk könyörtelenül kihasználta a másik oldalon és szép lassan számunkra siralmas 16-0-s előnyt építettek ki az első etap végére. Sajnos kulcsembereink nem tudták hozni a játékukat, kimaradt helyzetek, bátortalan megoldások, és elszórt labdák jellemeztek minket. Kisebb meglepetésre, a szintén nem 100%-an egészséges Barni próbált tolni a szekerünkön, aki bátor támadásokkal, betörésekkel és kiharcolt büntetőkkel próbálta elmozdítani csapatunkat.

A második negyedben jobban muzsikáltunk, sikerült is ezt a negyedet megnyerni de csak egy picit tudtunk közelebb zárkózni. Az Emil és Zsiga vezette ötöst remekül egészítette ki a két Kristóf, szinte az egész negyed ellenfelünk térfelén, a mi támadásainkkal telt, de egyszerűen mintha bedeszkázták volna a gyűrűt, szökőévente találtunk be ebben a negyedben is. Ennek ellenére a játék képe javult.

A harmadik negyedben ,ismét tovább nőtt a hazai előny, ellenfelünk magas emberével nem nagyon tudtunk mit kezdeni, előbb-utóbb mindig kosárra váltotta lehetőségeit. Sajnos könnyebben megsérült Tomi és Enci is, akik kiválásával még nehezebb dolgunk volt közelebb zárkózni. 

A negyedik negyedet ismét megnyertük, de továbbra is igen pontatlanok voltunk a befejezéseket illetően. 

Sajnos a mérkőzést papíron nagyon simán elvesztettük, 61-39-re, de a játék képe alapján nem volt ekkora különbség a két csapat között. 


BKG-Ebes - BCM Olimpia Baia Mare

34-73

Legjobb dobóink: Fodor Szabolcs: 13, Dávid Tamás: 13, Szabó Zsigmond: 4 

A második mérkőzésünket az „A” csoportból lecsúszott BCM Olimpia Baia Mare gárdája ellen játszottuk. Ránézésre egy félelmetes, „óriás” csapat voltak, amitől a srácok láthatóan megszeppentek kicsit. Aztán a bemelegítésnél látszott, hogy azért a magasság és a fizikai fölény nem minden...

Ennek ellenére, ismét rendkívül megilletődve, és pontatlanul kezdtünk… az előző mérkőzéshez hasonlóan itt is „vaktölténnyel”  lövöldöztünk, sikerült bele szaladni egy 17-2-es első negyedbe… 

A második negyedben sajnos, tényleg kijött az ellenfelünk fizikai fölénye. Sokkal tetszetősebben és bátrabban játszott ez az ötösünk, ám az átlagban bő 2 fejjel magasabb védők ellen nehezen tudtak csupaszív aktív kis embereink kosarakat dobni és a saját gyűrűnk alatt is érezhető fizikai hátrányban voltunk. Ennek ellenére becsülettel kűzdöttek a fiúk! 

Aztán jött a harmadik negyed, ahol végre felébredt a sokra hivatott Tomi-Szabi duónk, és vezetésükkel elkezdett úgy játszani a csapat ahogy azt mi és szurkolóink vártuk volna… Mindketten több, mint 10-10 pontot vállalva ekkor 23-10-re nyertünk. Jó ritmusban, bátran támadva szívós fürge védekezéssel azért  8 percig sikerült megmutatni ellenfeleinknek hogy, nem felejtettünk el teljesen kosarat dobni, és remélhetőleg nem lesz még egyszer ekkora szerencséjük ellenünk… 

A negyedik negyed sajnos a második negyed mintájára ismét az ellenfelünkről szólt, akik nem is feltétlen a kosárlabda tudásukkal, hanem a  már említett fizikai fölényükből élve kialakították a 34-73-as végeredményt.

csak maganat tudom ismételni, pontosabb befejezésekkel, kicsit több keménységgel és nagyobb koncentrációval a védő oldalon sokkal szorosabb meccset tudtunk volna játszani.

Bízom benne, hogy arra a bizonyos 3-ik negyedre azért lehet építeni a jövőben.


Összességében úgy gondolom a végeredmények nem tükrözik a csapatok közötti valós különbséget, egyik csapat sem jobb ennyivel nálunk. Viszont tiszta sor, hogy a befejezéseken, az ember elleni védekezésen, a lepattanózáson, a labdavezetésen is sokat kell még javítanunk egyéni és csapatszinten is.  Minden játékosunk kapott elég sok játéklehetőséget, amivel többen remekül éltek, és nagyon haszonos tapasztalatokat játékperceket tudtak eltölteni a pályán, amit tudnak kamatoztani a következő meccseken. Daninak, Árcsinak és Korinak is voltak nagyon hasznos és ügyes megmozdulásaik, momentumaik, amiket igen erős ellenfelek ellen sikerült elérni. 

Kristóf és Zsiga most kezdték meg az idei szezont, mindketten hamar felvették a ritmust, sőt Zsiga igazi vezére és biztos pontja volt a csapatnak ezen a fordulón, jó kezekben volt nála a labda és kimagaslóan, példamutatóan játszott a védő oldalon is. Mindkettejükben sok pont benne maradt azonban, ami sajnos most sem fért bele. Szombati Kristóf szuper betöréseket produkált, gyakorlatilag nem lehetett megállítani, mindig megtalálta a gyűrű felé vezető utat, ám a befejezésekkel ő is hadilábon állt. Tomi és Szabi sajnos árnyékai votlak (egy negyedet eltekintve) önmaguknak, az ő konstans és ponterős játékuk hiányzott, ám amikor oda tették magukat megmutatták miért is vezérei ők a csapatnak. Marci és Barni is megbízhatóan jól teljesítettek, Barni főleg az első meccsen míg Marci a másodikon volt nagyon aktív és hasznos. Encit dicséret illeti, hogy betegen eljött és bár szemmel láthatóan nem volt a toppon, ráadásul ő is megsérült a második meccsen mégis becsülettel kűzdött és tette a dolgát. Mindenki számára példamutató ez a hozzáállás! Emil pedig azt hiszem, a forduló legjobbja volt ezen a hétvégén. Az első meccsen kis túlzással hiba nélkül játszott. Vagány határozott betörések, aktív lepattanózás, jó védekezés jellemezte a még mindig u11-es korosztályú 23-asunkat. A második mérkőzésen ő is kicsit elveszett az óriási román fiúk között, sőt csúnyán beverte a fejét egy lepattanóért vívott csatában, de ezen a meccsen is rendkívül megbízhatóan teljesített mégha ez nem is látszódott meg a dobott pontjaiban. Csak így tovább! 

A sok hiányzó, felforgatott ötösök, kisebb-nagyobb sérülések, betegségek ellenére úgy gondolom szépen helytálltunk, de megpecsételtük a saját sorsunkat ezzel a rengeteg kihagyott helyzettel. Amíg ezen nem tudunk változtani, addig az „A-csoport” álom marad… ha viszont tudunk… és azt a bizonyos „harmadik negyedes” formát tudjuk állandósítani talán nem is olyan megvalósíthatatlan álom ez az „A” csoport… Azonban ehhez nagyon sok munka, kemény edzések és minimális hiányzáson keresztül vezet az út! Állunk elébe! A cél nem is lehet más a következő fordulóban, mint magabiztosan visszajutni a „B csoportba”! 

Hajrá Ebes! Hajrá Batyi! Hajrá Príma!

#PrimaBasket 🐏 #RamCity #basketball 🏀 #Szigetszentmiklós #Debrecen #BatyiCsalad



Vissza a főoldalra